Nagykőrös „ikervárosába” kirándultunk

Nagykőrös „ikervárosába” kirándultunk

 

Az Arany János Társaság 2011. november 12–én kirándulást szervezett tagjai számára Nagyszalontára. Háromórás utazás után érkeztünk meg úti célunkhoz. A református templom melletti utcában parkoltunk le autóbuszunkkal, ahol már várt bennünket Darvasi Zoltán, a Csonkatorony igazgatója és Dánielisz Endre, Nagyszalonta „Törös Laci bácsija”, nyugdíjas tanár és helytörténész, akinek élete a város és az Arany-kultusz bemutatása, átörökítése.

Elsőként a városházát látogattuk meg. Az épületet kívülről figyelmesen megszemléltünk, mert újra látható a bejárat fölött a turul és két oldalán egy-egy pajzsot tartó „Bocskai” oroszlán. A pajzsokat a szocialista években letakarták. Az egyiken az Arany család, a másikon Szalonta város régi címere látható. A bejáratnál helyezték el Székely László tervező, műépítész fényképét és emléktábláját. A díszterembe, – amit már előkészítettek a délutáni esküvőkre – Bandi bácsi ismertette a ház történetét és a terem két szemben lévő falán látható címer történetét. Az egyik a város oroszlános-sasos, a másik a 2006. évi – 400 éves fennálláskor kiérdemelt – Guinness-rekordot megörökítő címer (több mint 5000 embernek főztek a református templom előtti téren ebédet).

A városháza

Ezután a főtér (egykor ez is piactér volt, mint a nagykőrösi) parkjában lévő szobrokhoz sétáltunk, ahol az otthonról hozott koszorúinkat is elhelyeztük. A Kossuth Lajos szobrot Tóth András készítette, aki a nagykőrösi szobrot is megalkotta. A nagykőrösit 1900-ban, a nagyszalontait 1901-ben leplezték le. A legnehezebb két évtizedben az Arany-múzeum földszintjén pihent az alkotás, és csak 1940 őszén helyezték vissza a talapzatára. A történelmi viharok során határok mentek, határok jöttek, hol állt, hol ledöntötték, vagy leöntötték, mígnem elcsendesült körülötte a világ, és most büszkén áll, hiszen Románia legrégibb és talán egyetlen egészalakos Kossuth-szobra. A városalapító Bocskai István fejedelem szintén egészalakos szobrát 2000-ben avatta fel Dávid Ibolya és Tőkés László. A szobor alkotója Kolozsi Tibor erdélyi képzőművész, költségeit közadakozásból fedezték.

A néhány lépésre található szovjet emlékmű érdekessége, hogy a „felszabadító” csapatok parancsnokát a térrel szemben lévő házban szállásolták el. Hogy minden nap láthassa az emlékművet, a szobájával szemben állították fel a II. világháború győztes harcainak mementóját. Ennek nagyon örült, így a magyarok szabadsághősének, Kossuth Lajosnak a szobrát visszahelyeztette a talapzatra, ami ott is maradt a mai napig.

Közvetlenül a szovjet parancsnoknak biztosított ház mellett állt Arany János jegyzői lakása, ahol Arany János és családja lakott. Itt látogatta meg több alkalommal Petőfi Sándor, és itt, Aranyéknál írta számos versét. Itt születtek a gyermekek, László és Juliska. Az épület helyén jelenleg bank működik. Az emléktáblákat – igen eldugott helyen – a ház tűzfalán helyezték el, jó magasra téve, hogy a rongáló kezek ne érjék el. A park Csonkatorony felőli szélén áll Hébé, az Ifjúság istennőjének szobra. Ismeretlen alkotó munkája az artézi ivókutat díszítő kútszobor, amit a szalontaiak csak „Vasmariskának” neveznek, 1891-ben került a helyére. A Csonkatoronnyal együtt a város jelképévé vált. A kút jelenleg nem működik.

A város lakossága ma is nagyon büszke híres szülöttére, Arany Jánosra. Halálát követően emlékszobát alakítottak a református gimnázium egyik termében, ahol elhelyezték az Arany-emlékeket. Később az Arany Emlékegyesület megvásárolta a Csonkatornyot, és 1899. augusztus 20-án fia, Arany László kezdeményezésére megnyílt a Csonkatoronyban az állandó múzeum, amit a költő hagyatékával rendeztek be. Az 1899-es felújításakor öt szintet alakítottak ki. A Csonkatoronyban Darvasi Zoltán igazgató úr kalauzolt bennünket. A bejárat mellett megkoszorúztuk Arany László tábláját, ami a Csonkatorony Emlékmúzeummá avatására készült. A vendégkönyvbe bejegyeztük a látogatásunkat. Találkoztam a magyar iskola igazgatóhelyettesével és egyeztettünk a két iskola közötti együttműködésről. A fenntartók tájékoztatása után, tavasszal Szalontán folytatjuk a további megbeszéléseket az iskolák szorosabb kapcsolatáról.

Visszasétáltunk a református templom mellett kialakított szoborparkba. A „nagyiskola” és a református templom közötti park közepén elsőként Arany János köztéri szobrát avatták fel 1992-ben. Kiss István szobrász alkotása komoly összefogás révén jutott Nagyszalontára. A nagy költő alakjának megmintázásába 1982-ben kezdett a szobrászművész. Amikor a mű elkészült, arra kérte a magyar pártfőtitkárt, járjon közbe a szobor Romániába, Nagyszalontára hozataláért. Sajnos a közbenjárás sikertelen volt, így a szobornak Berettyóújfalu adott helyet. Az elgondolás szerint csak addig maradt volna a határközeli településen, amíg sikerül elérni Szalontára vitelét. Amikor a forradalom után már áthozható lett volna az alkotás, az újfaluiak tiltakoztak mondván, úgy megszokták, megszerették már a szobrot, hogy nem kívánnak megválni tőle. Ekkor az alkotó új szobrot formált. Az új szobor bronzba öntésének költségét támogatta az akkori kulturális minisztérium, valamint több magyarországi település (Hajdúböszörmény, Nagykőrös, Debrecen, Túrkeve), valamint a Békés megyei önkormányzat. A nagykőrösi Arany-múzeum igazgatója a világ magyarjaitól gyűjtötte össze az adományokat, a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület a nagyszalontai vállalkozókat kérte adakozásra. A szobor avatására a költő születésének 175 évfordulóján került sor.

Sinka István szobrát 1997-ben avatta a város, az alkotás a Túrkevéért Alapítvány jóvoltából kerülhetett ide, alkotója Talamasz Lajos. Zilahy Lajos szobra került harmadikként a szalontai nagy szülöttek sorába. Az évtizedeken át Amerikában élő író szobrát 1999-ben leplezték le. A mellszobor Katona József szolnoki képzőművész alkotása. Kulin György bronzmása 2001-től dísze a szoborparknak. A csillagász szülővárosához való hűségét mi sem fejezi ki jobban, mint az a tény, hogy az általa felfedezett első kisbolygónak a Szalonta nevet adta. A szobor dr. Domokos Béla alkotása. Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész bronz másának készítője R. Kiss Lenke képzőművész, a megformázott művész nővére. Az alkotás az Arany-szobor szomszédságában kapott helyet. Az avató ünnepségre 2002-ben került sor, amit az alkotó már nem ért meg.

Mikló Ferenc esperes úr, református tiszteletes kalauzolt bennünket a templomban és szólt a 4-5000 fős gyülekezetről. Több bírósági tárgyalást követően minden egykori egyházi ingatlant visszakaptak, illetve kárpótlást fizetett az állam. A jelentős összegből egy komolyabb iskolai tanuszodát szeretnének építeni a „nagyiskola” mögötti, egykori tanítói lakások helyére.

A jelenlegi református templom már a harmadik, 1750-1755 között épült, több ízben leégett. Az 1847-es tűzvészben a félig megolvadt harang lezuhant a toronyból. A templom 1853-54 között épült újjá. A torony 42 m magas, a benne lévő órát az 1860-as években makedon kereskedők vették. 3000 ember befogadására alkalmas. Koszorúnkat itt is elhelyeztük Gróf Tisza István emléktáblájánál.

A református templomtól pár lépésnyire állt Nagyszalonta első iskolája, a „nagyiskola”. Arany János idejében még szerényebb épület várta a diáksereget, azonban az egyre növekvő igény megkövetelte, hogy korszerűbbet emeljenek a tudományok elsajátítása céljából. 1845-47 között készült el az új, emeletes, az akkori lehetőségek szerinti legkorszerűbb épület, melyet a helybéli lakosság „nagyiskolaként” ismer. Az épületen márványtábla hirdeti, hogy azon a helyen áll, ahol az egykori iskola, melyben Arany János tanult és tanított. 2011-ben megkezdte működését az Arany János Iskolacsoport, Nagyszalonta önálló magyar iskolája, mely az első osztálytól az érettségi vizsgáig vezeti a diáksereget a tudomány világába. A csodálatosan felújított iskolát belülről is megszemléltük. A tantermek jól felszereltek és az udvar is minden igényt kielégítő a diákság számára.

            Az idő gyorsan eltelt, így igyekeznünk kellett az étterembe, ahol finom ebéddel vártak bennünket. Gyorsan hozzáláttunk a húslevesnek és a bécsi szeletnek, amihez káposztasalátát is felszolgáltak. Az ebéd elfogyasztása után megnéztük az egykori főgimnázium épületét, melynek homlokzatát szépen felújították. Közelebbről szemügyre véve a bejáratnál lévő Arany-mellszobrot, többen úgy véltük, inkább Móricz Zsigmondra hasonlít. A portás – értetlenkedve – nem engedett be az épületbe. Sajnálattal hallottuk, hogy a város az épületet teljesen átadta a román oktatás számára. Ez fájdalmas változása helyi magyarságnak is, mert a magyar állam pénzén építették a magyar gyermekeknek, ezután pedig a román diákok oktatást szolgálja.

Innen a közelben lévő temetőbe mentünk, ahol megkoszorúztuk Arany Juliska sírját, adóztunk emlékének és felolvastuk az édesapja által írt csodálatos sírverset.

Végül az Aradi út-Vasút utca elágazásánál álltunk meg a Hajdú emlékműnél. A városalapítás 400. évében, 2006-ban avatta Nagyszalonta a hajdútelepítés emlékművét. A háromszáz hajdú nevét, valamint az adománylevelet is megörökítő alkotás Deák Árpád nagyváradi szobrász munkája. Az emlékmű – az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmával, a város lakosai által ültetett – két tölgyfa tövében található. Egy koszorút helyeztünk el a szobron és fényképeket készítettünk a szép alkotásról.

Innen autóbusszal felkerestük a szoborparkban látott kiváló személyiségek szülőházát. Mindenütt elhelyeztük a Társaság koszorúját. A főtérre visszaérkezve rövid vásárlás után haza indultunk. Egy szép őszi napon maradandó emlékekkel a szívünkben érkeztünk meg Nagykőrösre. A Társaság és a kirándulók nevében megköszönöm a város támogatását, ami fedezte az utazás költségét. Szeretnénk minden évben meglátogatni az „ikervárosunkat”, melyre szeretettel várjuk majd a jelentkezőket 2012-ben is.

 

                                                                                                                      Suba Lajos

 

 

 

Kapcsolodó tartalom: