Vendégünk volt Buda Ferenc költő
Virtuális találkozás Buda Ferenccel
2020. február 25-én volt az Arany János Társaság utolsó összejövetele, amikor érdekes, felemelő, szép visszaemlékezést hallottunk Hartyányi Piroska nyugdíjas zongoratanárnőtől 80. születésnapja alkalmából.
A következő felolvasó ülésünk március 20-án lett volna Buda Ferenc Kossuth-díjas költővel, akivel életútjáról, költői pályájáról beszélgettünk volna, különös tekintettel ,,Ha csak estig” című utolsó kötetére. Sajnos az összejövetel a koronavírus-járvány miatt elmaradt, és egyelőre nincs remény arra, hogy hamarosan létrejön. Ezért a jelenlegi lehetőségeinknek megfelelően – bár egy interjúra ígéretet kaptunk Buda Ferenctől, és talán a személyes találkozás is létrejöhet nemsokára – csak gondolatban tudunk együtt lenni a költővel.
Az idei évad többi előadójához hasonlóan Buda Ferencnek is van kapcsolata Nagykőrössel, ugyanis a legidősebb lánya, Julika itt végzett a Petőfi Sándor Általános Iskolában 1974-ben, ahova a helyi református nagytiszteletű úréktól, Papp Lászlóéktól, keresztszüleitől járt. Nagy anyagi könnyebbséget jelentett ez akkor a Buda-házaspárnak, akiknek már megvolt mind a hat gyermekük - Julika, Ádám, Bálint, Péter, Eszter, Borbála – és kenyérkereset dolgában meglehetősen gyengén álltak. Ennek oka egészen 1957-ig vezethető vissza, amikor az elsőéves magyar-orosz szakos egyetemi hallgató Buda Ferenc három verséért egyévi börtönbüntetést szenvedett.
,,Hazánk zúzott szívén a vér
hülő patakokban omlik, alvad.
Rőtcsilagos, komoly, kövér
tankok terjesztenek nyugalmat…
de nékünk nem kell semmi rend,
ha tűz s terror teremti meg,
minékünk nem kell jóbarátság
ha ágyúszóval magyarázzák.
(Rend)
Kiontott véreim!
Támadó tűz voltunk,
Hős halottak lettünk.
Hajnalló hitünkről
fegyverfogó kézzel
tanúságot tettünk.
(Tizenöt-húszéves halottak)
Pesten esik a hó
Keringve kavarogva
A Dunán a habokra,
Lelkük vesztett romokra…
Hordja a szél a földön
Viszi a szél az égen
Pesten esik a hó
Nyílt sebre friss kötésnek…
(Pesten esik a hó)
Nehéz évek következtek: 5 évig dolgozott a Chinoinban segédmunkásként, 7 évig tanított képesítés nélkül Pusztavacson, Kecskeméten és Kerekegyházán. 1970-től már könnyebb volt a helyzete, munkatársa lett a Bács-Kiskun Megyei Levéltárnak, 1986-tól pedig főmunkatársa a Forrás című irodalmi folyóiratnak. 2002 óta tagja a Magyar Művészeti Akadémiának.
Az első verseskötete 1963-ban jelent meg. Az utolsó 2019-ben. Közben több mint húsz önálló kötet, a versek mellett prózai művek, drámák, esszék, naplók, gyermek és ifjúsági művek, és sok-sok fordítás többek között baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt nyelvből.
Haza-központú, nemzetféltő, környezettudatos verseiben központi helyen áll az alapvető emberi értékekhez való ragaszkodás, ugyanakkor sok versében helyet kap a játékosság, a humor is, amelyet az emberi lét fontos elemének tart.
Buda Ferenccel való virtuális találkozásunkat utolsó, ,,Ha csak estig” című kötetének – amelyben kiemelkedő helyet foglal el az idő múlása – ,, A gyerekek” című vers részletével zárjuk:
a gyerekek
szeme csillagot ereget
piros zöld fehér sugarat
fogatnak veled madarat
sólymot pacsirtát verebet
egy röpke pillanat alatt
szétfújják bánatidat…
a gyerekek az unokák
döccenő vad kátyúkon át
cipelnek árkon-bokron át
tükrös vizeken réteken
zörgő aszályos éveken
velük a léted végtelen.
a gyerekek a gyerekek
kérdésre ők a felelet
s életre szóló feladat
mindig és mindenek felett
telirajzolják faladat
kietlen üregeidet
kitöltik belső teredet
éltetik öreg szívedet.
A program szerint az Arany János Társaság következő felolvasó ülésének vendége Batár Zsolt Botond történész lesz, aki ,,Nagy sorsfordulók a Honfoglalástól Trianonig” címmel tart előadást, valószínűleg egyelőre ő is csak írásban.
Nagykőrös, 2020. április 23.
Szigeti Márta
elnök