A bizarr valóság tanúja

A bizarr valóság tanúja

 

Az Arany János Társaság április végi alkalmán résztvevőknek különleges szellemi élményben lehetett részük. A nyárias, késő délutáni pénteken több program közül választhattak a kőrösiek – bizonyára ennek tudható be, hogy mindössze egy nagycsaládnyi hallgatóság gyűlt össze a Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott docensének, Dr. Szász László irodalomtörténésznek könyvbemutatóval egybekötött 27-i előadására. 

Dr. Novák László a Társaság tiszteletbeli elnöke (az előadó által hálával emlegetett barát és egykori munkatárs) felvezető gondolatait követően Szász tanár úr megjelent írásai (különös tekintettel A műhely hiánya: Irodalomtörténeti esszék és Az identitás elvesztése című kötetek)  kapcsán beszélt az identitásalakulás, -épülés ama különös, küzdelmes folyamatáról, amely a többségi magyarsághoz csatlakozó, ám kisebbségi  magyar közegből származó ember személyiségében zajlik. Kisebbségiként az idegennel, az ellenséggel szemben viszonylag könnyű megfogalmazni a saját identitást, nehezebb viszont „olyan körülmények között, amikor a személyiségnek a maga leghitelesebb szerepkörét kell nem (…) szembesítéses módon, hanem önmaga teljes komplexitásából, jellemének legsajátosabb attribútumaiból kialakítania.” Ezen folyamatok megértésére való törekvés sarkallta arra Szász tanár urat, hogy irodalmárként a (nemzeti) identitás kérdéseihez irodalomszociológiai és szerepelméleti szemlélettel közelítsen: többek között „Páskándi Szekusok c. regénye kapcsán az erdélyi ember lehetséges személyiségtorzulásáról; Bródy Sándor műve (A nap lovagja) nyomán a magyar zsidóság asszimilációs dilemmáiról” írjon.

A számos tanulmány-, esszé-, elemzéskötet (például: Egy szerencsés kelet-európai: Székely János; A bizarr valóság írója: Esszék Páskándi Gézáról ) és a 2012-ben megjelent Reánk kell bízni novelláskötet szerzőjétől szívderítő volt hallani olyan, több műfaji hagyományt is mozgósító szövegrészletet, melyet az alkotói játék sikeres megvalósítása mellett a nagykőrösi vonatkozás is emlékezetessé tett. (Például Tolnai Lajos és Mentovich Ferenc írásához)

Szász tanár úr neve bizonyára sokak számára ismerősen csengett/csenghet, hiszen tizenkét esztendeig nagykőrösi lakos volt. Talán mégsem fölösleges életútjának, pályájának felvillantása néhány adat kiemelésével, amely azon túl, hogy felfrissíti az olvasók emlékezetét, ha csak vázlatszerűen is, de arcot rajzol e névhez. Egy olyan névhez, amelynek birtokosa hosszú éveken keresztül hatalmas energiákat mozgósított a nagykőrösi tanítóképző színvonalas működtetése érdekében: a humán tudományokat összefogó tanszéket vezette, tanterveket-programokat dolgozott ki, művészeti napokat szervezett, pályázatokat vezetett – ingyen. Nagy szerepe volt abban, hogy Marosvásárhelyen, ahol még nem működött magyar főiskola, az egyházi tanítóképző a nagykőrösi főiskola tagozatává válhatott, ily módon a vásárhelyi hallgatók anyaországi diplomát kaphattak, és kaphatnak azóta is.

Marosvásárhely Szász tanár úr „előző”, erdélyi életének is kitüntetett helyszíne volt: „1989-ig Erdélyben, Marosvásárhelyen éltem. Ahhoz a kolozsvári egyetemi korosztályhoz tartozom, amelyet »elveszett nemzedékként« emlegetnek. (…) Egyetemistaként a Korunk »felfedezettjének« számítottam (…): következtek tanulmányok, kritikák, nagyjából minden jelentős romániai magyar lapban. (…) Ám (…) politikai okokból [főállásban] a sajtóban nem alkalmazhattak; mindvégig tanárként dolgoztam.

Ennek (…) az a jelentősége, hogy ezt a világot, a megalázott, hányódó erdélyi pedagógusok sorsát ismerem legjobban, legalábbis az írók, irodalmárok között talán a legmélyebben. (…) majd eltiltottak a magyartanítástól is. Kétévi munkanélküliség után települtem át Magyarországra. (…) 1989-ben, gyakorlatilag teljesen ismeretlenként, mindent elölről kezdtem.”

Szász tanár úr jónéhány írásának és tanári pályájának ismeretében bizonyára nem túlzás azt állítani, hogy (a múltbeli és a mai) „bizarr valóság” tanújának anyaországi jelenléte az irodalomkritikai életben (is) mással nem pótolható módon ösztönzi mindazokat, akik a közösségi sérelmekre alkotó módon szeretnének válaszolni.

 

Váradi-Kusztos Györgyi

   ref. gimnáziumi tanár

(A szövegben szereplő idézetek Emigráció a Káféban: Szász László című írásból és a Kráter Kiadó számára készített önéletrajzból származnak.)

Időpont: 
2013. április 26., péntek - 17:00