Beszámoló a 2013. március 23-i felolvasó ülésről

Beke József irodalomtörténész, nyugalmazott gimnáziumi magyartanár volt az Arany János Társaság március 23-ai felolvasó ülésének előadója. Bár Cegléden született, eredetileg nagykőrösi, de akkoriban – ahogyan ma sem – nem volt lehetőség városunkban születni. Viszont olyan irodalmi érdeklődést és indíttatást kapott itt, amely annak ellenére továbbfejlődött benne, hogy Kecskemétre kereskedelmi iskolába került. Itt aztán már második osztályos korában olyan tanára akadt a magyar–francia szakos Kiss István személyében, aki miatt eltökélten készült a magyartanári pályára. Nagykőrösről hozott Arany Jánosról való elmélyült tudását egyetemi tanára, Mészöly Gedeon is észrevételezte, majd elismeréssel nyugtázta a nagytekintélyű nyelvészprofesszor, hiszen ő is Nagykőrösön járt iskolába. Beke József 31 évig a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium magyartanára volt, s 22 évig igazgatóhelyettesként is dolgozott. Nevéhez köthető a Bánk bán-szótár, melyet Orosz László 1983-as kritikai kiadásának szövege alapján készített el. A kötet 1991-ben, Katona József születésének 200. évfordulója alkalmából jelent meg a Katona József Társaság kiadásában. A kötetért a következő évben megkapta a Magyar Irodalomtörténeti Társaságtól a Toldy Ferenc-díjat. Következő nagy vállalkozása a Zrínyi-szótár elkészítése volt. A munkára Kovács Sándor Iván professzor kérte fel. A kötet több mint tíz évig készült, végül 2004-ben jelent meg. 2009-ben jelent meg Radnóti Miklós írói szókészletét feldolgozó, 5153 címszót tartalmazó szótára. Jelenleg Arany János költői nyelvének feldolgozásán munkálkodik, melynek megjelenését 2017-re, a költő születésének 200. évfordulójára tervezi.

Ahogyan Beke József fogalmazott előadása kezdetén: Arany János talán gyakran feszengene szűköcske fekhelyén, ha látná azt a káoszt, mely szavai körül kialakult, pedig ő maga pontos, egyértelmű kifejezésmódra törekedett. Talán a szavait kőbe kellett volna vésni, és ez lett volna az egyetlen módja, hogy változatlanul megmaradjanak. Az előadásban a módosulások széles tárházán keresztül mutatta be Arany kiváló ismerője, hogyan estek áldozatul a torzulásnak a verscímek, szavak, kifejezések. Az irodalomtörténész vizsgálódásához jó néhány kiadást vetett össze 1867 és 2002 között megjelent kötetek segítségével. Ezeken kívül tanulmányozta a Kapcsos könyv fakszimile kiadását, kéziratokat is.   A szövegmódosulásokra több okot is talált az Arany-szótár szerkesztője: a jóindulat, a véletlen torzítások, helyesírási ingadozás, nyomdahibák mellett az 1952-es kiadású, Voinovich Géza irodalomtörténész által szerkesztett kritikai kiadás is ezek között szerepelt.  Mentségére szolgálhat, hogy amikor nagy munkáját elkezdte, még nem volt kötelező a kritikai kiadásokban a betűhív szövegközlés, így belátása szerint modernizálta a „régi” szövegeket. Azt gondolnánk, amit a költő leír, az szent és sérthetetlen. Ezt azonnal cáfolja az a tény, hogy a már említett meghatározó kritikai kiadásban csak a Vojtina ars poétikája vers címe három különböző írással szerepel. Az előadás címéül választott szó – sandaló – változása megmosolyogtató, de  nem egyedülálló. A lacikonyha c. vers egyik részletére lett figyelmes Beke József, mert – ahogyan elmondta - sok vásárban volt már, de azt a szituációt nem tartotta elképzelhetőnek, amelyet ott olvasott: hogy ti. a kétoldalt elhelyezkedő árusok sora között, tehát a sétáló vásárlók között feltűnik egy ló: „Csak úgy neveti őt egy sanda ló”. Az még elképzelhető, hogy egy ló kancsal, hibás szemű, netán még nevetni, sőt sandalítani is tudhat, de hát épp egy vásár kellős közepén? Hiszen a vásárokon mindig elkülönül az állatvásár. Bizony-bizony nem a ló sandalít itt, nincs is szó lóról, csak egy sandaló, tehát vagy kancsalító, vagy gyanúsan pislogó szemű kövér asszony, aki neveti a fagyoskodó szomszéd árust:

„Csak úgy neveti őt egy sandaló,
Széles gyökérre vergődött kofa,
Ki a hidegnek alig néz oda,
Fűtvén bokáit bögre-kandaló.”

Tudjuk, hogy a „nyomda ördöge” sok mindent elbír, sok mindent rá is lehet fogni. Talán figyelmetlenség, talán ez az ördög okozta, hogy szétcsúszott a  címében lévő „sandaló” szó kétfelé, lett belőle „sanda ló. Ilyen és ehhez hasonló felfedezéseit osztotta meg az érdeklődő közönséggel a hosszú évek óta Arany-szótár elkészítésén fáradozó irodalmár, mely saját és a mi reményeink szerint is elkészül a halhatatlan költő születésének 200. évfordulójára.